Ezek a fotók, amelyek főként éjszaka és a kora esti félhomályban készültek, a kiszolgáltatottság érzetét keltik. Ez az érzés árad a város utcáiból, lakóiból, szimbólumaiból és épületeiből. Éjszaka az ember óvatosabb – a néptelen utcák segítenek sokszor, hogy tapintatosan bepillanthassunk a szembejövők életébe. Ahogy a városban, különösen éjszaka, elhaladtukban látjuk az embereket, nem felejtjük el őket. Ott vannak a szívünkben és az elménkben. Egy fotós sosem felejti el a képeit, mindig emlékezni fog, mikor nyomta le fényképezőgépén az exponáló gombot. These photographs, primarily at night and in the half-light of early evening, reflect a sense of vulnerability. It emanates from this city’s streets, people, symbols and buildings. At night, we are more cautious and often the loneliness of the streets gives us gentle insights into the people we encounter. As we see and pass people in the city, particularly at night, we do not forget them. They are always in our hearts and our minds. A photographer will not forget an image and always remember when the shutter was pressed on his camera. G. G.