A Collegium Hungaricum a magyar kultúra és tudomány külföldi képviseletének egyik legfontosabb intézményhálózata. Feladata, hogy bemutassa a magyar művészetet, irodalmat, tudományt és társadalmi gondolkodást nemzetközi közegben, valamint párbeszédet teremtsen Magyarország és a fogadó országok között. Programjai révén élő, kortárs és sokszínű képet ad a magyar kulturális életről. A most megjelenő, Budapest – Bécs Berlin: A Collegium Hungaricumok első száz éve című, Nagy Márta és Sipos Júlia szerkesztésében megjelenő kötet részben egy 2024 őszén megrendezett konferencia anyagából formálódott. A kötetet egy itt elhangzott beszélgetés leirata nyitja, melyben Sipos Júlia Nagy Mártával, a berlini, és Méhes Mártonnal, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatójával beszélget. 2025 elején ugyanakkor a Magyar Tudomány folyóirat az intézmények 100. évfordulójára megemlékező jubileumi számot jelentetett meg, melyből jelen kötetben is közölnek néhányat, szám szerint hatot. Ez jelentette a kötet másik alapkövét az említett konferencia mellett. E tanulmányok sorát Ujváry Gábor nyitja, Százesztendős hídfőállások – a bécsi és berlini Collegium Hungaricum című írásával. Nagy Márta a berlini intézmény fennállásának első két évtizedében tevékenykedő négy tagnak a munkásságára fókuszál. Tóth Ágnes 1970 és 1973 között a Berlini Magyar Kultúra Házának működését vizsgálja. Csúri Károly és Méhely Márton közös tanulmánya a bécsi Collegium Hungaricumban a rendszerváltás után tapasztalható kulturális változásokat mutatja be.