A magyarországi roma kisebbség egyik legszerényebb lélekszámú csoportja az archaikus román nyelvvel szoros hasonlóságot mutató beás nyelvűek közössége; e nyelvnek sokáig - Papp Gyula 1982-ben tett első kísérletéig - még írásbelisége sem volt. Másfél évtizeddel a kezdetek után elkészült az első beás-magyar, magyar-beás szótár. A mintegy nyolcezer szót, kifejezést, állandósult szókapcsolatot alfabetikus rendben tartalmazó kiadvány rövid hangtani és szótárhasználati bevezetővel egészül ki. A címszavaknál a szerző föltünteti az adott lexikai elem szófaját, tájszó-variációk esetén utal a gyűjtés helyére (azaz a megye nevére). Noha a kiadvány szóanyaga alig több, mint a hagyományos kisszótáraké, a beás nyelv szakirodalmának hiánya miatt e munka úttörő jelentőségű - nagy nyelvi részlegek prézensz állományaiban elhelyezhető.