A Franciaországban élő költő elégiáinak gyűjteménye két részből áll: az első (Elégiák két szeretőnek) újabb keletű, kilenc fejezetből álló versfüzére, a második rész (Az angyalok könyve) a 2006-ban megjelent poémája újra közlése. Gyöngyösi András költészete gondolati és formai szempontból egyaránt változatos, gazdag versvilág ez, amelyen érződik a francia líra és Pilinszky János hatása, és amelyet kidolgozott formakultúra jellemez. Az első rész témája a beteljesült szerelem, amelynek alanya a vonzó és már-már a tökélyt képviselő nő, aki olyan, mint a mesterkéz alkotta ékszer, és aki arra csábít, hogy a férfi birtokba vegye. A költő a szerelem érzését a lehető legtöbb oldalról járja körül, a végtelen örömtől a testi közelség tempózó mozdulatain át a hűtlen visszafogadásáig. A sok oldalról körbejárt szerelmi érzés azonban nem önmagában jelenik meg e versfüzér darabjaiban, hanem inspiráló erőként is, amely arra ösztökéli a lírai alanyt, hogy számot vessen mindazzal, amit az életről tud. Ugyanakkor bármerre kalandoznak el a gondolatai, minduntalan visszakanyarodik kettejükhöz: „Az éjszaka sötétjében érint meg ez a tudatlanság, / ami arra ösztönöz, hogy bevalljam neked: szemeink fényessége belőlünk árad / és megvilágítja azokat, akik körülvesznek minket” (7.). Visszatérő szóképe, hogy a lét sötétjét áttöri a szerelem fénysugara – ez pedig távlatot ad személyes érzéseinek. A kötet második része (Az angyalok könyve) két tételből álló önelemző versfüzér, amely világtávlatba helyezi a szerelmet. A világtávlat ezúttal határtalan, hiszen kiterjed az angyalok szférájára is, ehhez illő a mű emelkedett stílusa. A költő ezúttal is fölmutatja két ember érzelmi kapcsolatának minden lehetséges, vagy általa belátható vonatkozását. Mámorosan ünnepli a nagy érzést: „Visszfények, illatok ringassatok! / Adjátok a játék hevét, egy kezet, / akár mázsásat a váll tájaira! / Ne hagyjatok vérembe dermedni, / érjen nyárrá a vibráló változás / mielőtt az idő kikövetelne” (II/11.). A költő a szerelemben látja összegződni az élet esszenciáját, értelmét, amiben ugyanúgy benne van a születés csodája, mint a vers szépsége, az irodalmi és filozófiai műveltség, amely lehetővé teszi a világ értelmezését, az értékek és örömök tudatos befogadását. És megteremti azt a képességet, amellyel a lélek érzékelni képes imádottjának a falakból is áradó jelenlétét (II/13.). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"