Balázs Imre József irodalomtörténészi munkássága a magyarországi és erdélyi avantgárd történetének felrajzolását foglalja magában. A jelen tanulmánykötet ezt markáns pályagörbét vezeti tovább. Két meghatározó kötete után (Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban, 200613161; A szürrealizmus története a magyar irodalmi mezőben, 202205080), a most megjelent gyűjtemény szövegei egyrészt a kutatásban korábban kevésbé tárgyalt szerzőkre és összefüggésekre irányítják a figyelmet, másrészt – elsősorban a szürrealista alkotók esetében – az avantgárd szerzők nemzetközi kapcsolatrendszerének feltárására vállalkoznak. A magyar avantgárdkutatás tekintetében hiánypótlónak számító kötet az irodalmi szövegek sajátos működésmódjára mutat rá, amely a különböző narratív és poétikai eljárások mellett a textuális szintek elkülönböződését, a para- és architextusok jelentésadásban kiemelt részvételét jelenti. Balázs Imre Józsefet a humor és a groteszk esztétikája foglalkoztatja, a nyelvi jelek műfaji indexáltságot, valamint az olvasási-befogadási stratégiákat meghatározó oldala. A szövegek hossza és műfaja is változó képet mutat: hosszabb elemző tanulmányok mellett könyvismertetések, igényesebb recenciók is helyet kaptak a válogatásban, ahogy például módszertanilag stabil alapokon álló kiállításbeszámolók is, amelyek mégsem nélkülözik az elemzésre, interpretálásra bátran nekivágó kritikus-irodalmár figyelmét és vállalkozószellemét.