Ovidius Átváltozások című tizenöt éneket felölelő grandiózus eposza egyike az antik római irodalom széles körben ismert alkotásainak, amely a későbbi korokra egyaránt jelentős hatást gyakorolt, hozzájárult ahhoz, hogy a görög és római mítoszanyag és mondai hagyomány jelentős része továbbhagyományozódjon. A magyar közönség Ovidius eposzát elsősorban Devecseri Gábor eredetileg 1964-ben megjelent fordításából ismerhette meg. Az eposz a világ kezdetétől vezeti végig olvasóit a mitikus korokon át Ovidius, vagyis a költő jelenéig, az első század utolsó harmadáig. Olyan mítoszokat őrzött meg, mint az Athénát kihívó, de bukásra ítélt szövőlány, Arakné történetét, akit büntetésből pókká változtattak vagy éppen az Alvilág isteneinek szemébe is könnyet csaló isteni dalnok, Orpheuszét, aki bár sikerrel hozta vissza a felvilágra halott kedvesét, mégis amikor már felértek volna, visszanézett, s abban a pillanatban Eurüdiké ismét halott árnnyá vált. Devecseri kanonikus fordításával mérkőzik meg a kortárs irodalmi világban ismert poéta, fordító, egyetemi tanár és kritikus, Csehy Zoltán, aki hű maradt a klasszikus metrumhoz, és jottányit sem engedett a latin hexameter kötöttségéből. A vaskos, ízléses és a kortárs kulturális mezőt valószínűleg jelentősen felrázó könyv végén a fordító jegyzetei kaptak helyet, melyek nagyban hozzájárulnak a teljesértékű befogadáshoz.