A hellenisztikus kor egyik jelentős, ám rejtélyes költője volt Lykophrón, akinek személyéről alig tud valamit az utókor. Egyetlen teljes terjedelmében fönnmaradt műve, az Alexandra ugyancsak különös alkotás, hiszen a mintegy 1500 sorból álló mű első olvasásra értelmezhetetlen. Ezért van különös jelentősége annak, hogy a 12. századi bizánci költő, Isaaikos Tzetzés (1110-1180) vaskos magyarázattal látta el Lykophrón művét. Ez a magyar kiadás négy nagy fejezetből áll: Lykophrón eredeti versének magyar fordításából, a vers prózai átiratából, Tzetzés terjedelmes, mintegy 300 oldalas kommentárjából és a fordító, Fehér Bence utószavából. A rövidke Függelék a hellén költőtől fönnmaradt kevés számú és néhány soros töredék szövegét tartalmazza. Az Alexandra az ókori mitológia egyik legnagyobb témájáról, a trójai háborúról szól, amelyet a szerző a maga véres valóságában ábrázol. Csakhogy Lykophrón nem a hagyományos nézőpontból, a harcosok szemszögéből írja le a történetet, hanem az őrült trójai jósnő, Alexandra (ismertebb nevén Cassandra) jóslataként adja elő. Vagyis a jósnő a még meg sem történt háborúskodást jósolja meg, látomásként beszélve el a történetét. A naturalista stílusban előadott szöveg első olvasásra teljesen érthetetlen, voltaképp csak a történet aprólékos ismeretében és a teljes háttéranyag tudásának birtokában - azaz visszafelé értelmezve - fejthető meg. Tehát a megértéséhez minimum ismerni kell a homéroszi eposzokat és az antik kor egész mitológiáját. Ilyen értelemben ez a hosszú vers szellemi, filológiai kaland, próbatétel, hiszen bárhol olvas bele valaki, néhány sor után összezavarodik, ugyanakkor a kellő ismeretek birtokában kibontakozik előtte a szerkezet, megfejthetők lesznek az utalások. Fehér Bence számos példát hoz föl a megfejtés módszereire. Például a versben előforduló "szárnyas tőke" magát a viszálykeltő Parist jelenti, ugyanis a születését egy álombeli lángoló fahasáb jelezte előre; a "teutarosi röppentyű" nem más, mint a nyíl, mert Heraklészt Teutaros tanította meg annak idején nyilazni. Vagyis az Alexandra olvasása a mai kor embere számára inkább rejtvényfejtés, mint esztétikai élmény befogadása. Ugyanakkor tudnivaló, hogy Lykophrón klasszikusként tisztelt költő volt, műve pedig korában népszerű költemény. Az ókor embere ugyanis jól ismerte a jósnő megnevezéseit, értette fordulatait, utalásait, hiszen tisztában volt a trójai háború minden apró mozzanatával, e mozzanatok háttér-tudnivalóival, működött az akkori műveltség asszociációs rendszere. A viszonylag rövid verses mű, valamint Tzetzés testes magyarázata – külön-külön és együtt – az ókori hellén és a középkori bizánci irodalom igen jelentős alkotásai, egyben kiváló példát adnak az antik hagyományok továbbélésére, egymásra épülésére. A rejtélyes vers és középkori kommentárjának magyar fordítása elsősorban a szakemberek, a klasszika-filológusok érdeklődésére számít. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"