Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
A moldvai csángó származású költőnő a kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb alkotója, aki most tizenharmadik kötetét adja közre. Művét az archaikus hagyományok és a modern líra szimbiózisa jellemzi, ezzel együtt Iancu Laura nem „csángó költő”, hanem ízig-vérig mai magyar verselő, aki – mint egyik költeménye címével mondja – „metafora létmódban” él. Így vall: „ismerem az utat lépésről lépésre / a sánta rigót az első csillagot / a metafora-univerzumot / hogyne tudnám e szavak / mind-mind hamisak / titkom vagy kitalállak” (Metafora létmódban). Leggyakoribb motívuma a téli hideg, a fagyos világ, aztán a természeti környezet, a fák, a vizek, a madarak, a teremtett világ megannyi elementuma, részlete (A tónál; Emberárnyék; Előeste; Boldogmondás). Számos verse önéletrajzi jellegű, ezekben élete egy-egy emlékezetes mozzanatát idézi föl (Kislány a pályaudvaron; Milyen mély; Tériszony). De bármiről szól, egységben látja a világot; a maga személyiségét, gondolatait, érzésvilágát a földi és égi univerzum egészében láttatja. Pontosan tudja mindennek a helyét, az emberét, a természet részeiét, és mindezek fölött Isten teremtő, mindenható pozícióját. E teljességvágy, a nagy egész egyben látása mutatkozik meg a kötet szerkezetében is, ahol külön fejezetekbe kerültek a személyes vallomások (Ha nálad tél van…), az egyszerre leíró és gondolati versek (Én a halhatatlanokra gondolok…), aztán az önéletrajzi motívumokból építkezők (Voltam én pásztor…) vagy az istenes versek (Mert mégis csoda…). Iancu Laura költészetének karakterét a lírai alany univerzumban elfoglalt helyének pontos kijelölése adja (Rendezett magány; Törvényem; Magamban). Ahogyan írja: „égnek fordulok az égből várom / elérhetetlen árnyékom” (Újraindítás). Az archaikus ritmusokat idéző, a hagyományokból kiinduló modern lírája középpontjában a világ teljességét fölérző lírai ego áll, aki őszinte kíváncsisággal tekint körül, hogy meglássa mindazt, amit ember érzékelhet a világból, és a látottakat foglalja érzékletes szóképekbe, központozás nélküli, ám ritmizált verseibe, poétikájával megtöbbszörözve a látvány primer hatását. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Ez a termék jelenleg nem elérhető

Iancu Laura (1978-)

A vágány mellett

Borító ár
3 000 Ft
Aktuális online ár
2 250 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Iancu Laura (1978-)
ISBN
9789635410996
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2022
Méret
102 o.
Kiadó
M. Napló
Cikkszám
3001076688
Alcím
versek

Darabszám
Teljes leírás
A moldvai csángó származású költőnő a kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb alkotója, aki most tizenharmadik kötetét adja közre. Művét az archaikus hagyományok és a modern líra szimbiózisa jellemzi, ezzel együtt Iancu Laura nem „csángó költő”, hanem ízig-vérig mai magyar verselő, aki – mint egyik költeménye címével mondja – „metafora létmódban” él. Így vall: „ismerem az utat lépésről lépésre / a sánta rigót az első csillagot / a metafora-univerzumot / hogyne tudnám e szavak / mind-mind hamisak / titkom vagy kitalállak” (Metafora létmódban). Leggyakoribb motívuma a téli hideg, a fagyos világ, aztán a természeti környezet, a fák, a vizek, a madarak, a teremtett világ megannyi elementuma, részlete (A tónál; Emberárnyék; Előeste; Boldogmondás). Számos verse önéletrajzi jellegű, ezekben élete egy-egy emlékezetes mozzanatát idézi föl (Kislány a pályaudvaron; Milyen mély; Tériszony). De bármiről szól, egységben látja a világot; a maga személyiségét, gondolatait, érzésvilágát a földi és égi univerzum egészében láttatja. Pontosan tudja mindennek a helyét, az emberét, a természet részeiét, és mindezek fölött Isten teremtő, mindenható pozícióját. E teljességvágy, a nagy egész egyben látása mutatkozik meg a kötet szerkezetében is, ahol külön fejezetekbe kerültek a személyes vallomások (Ha nálad tél van…), az egyszerre leíró és gondolati versek (Én a halhatatlanokra gondolok…), aztán az önéletrajzi motívumokból építkezők (Voltam én pásztor…) vagy az istenes versek (Mert mégis csoda…). Iancu Laura költészetének karakterét a lírai alany univerzumban elfoglalt helyének pontos kijelölése adja (Rendezett magány; Törvényem; Magamban). Ahogyan írja: „égnek fordulok az égből várom / elérhetetlen árnyékom” (Újraindítás). Az archaikus ritmusokat idéző, a hagyományokból kiinduló modern lírája középpontjában a világ teljességét fölérző lírai ego áll, aki őszinte kíváncsisággal tekint körül, hogy meglássa mindazt, amit ember érzékelhet a világból, és a látottakat foglalja érzékletes szóképekbe, központozás nélküli, ám ritmizált verseibe, poétikájával megtöbbszörözve a látvány primer hatását. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"