A nyelvet korántsem tekinthetjük egy olyan statikus rendszernek, amelyet a nyelvhasználóktól, illetve a használat szituáltságától minden ízében függetleníteni lehetne. A jelen monográfia szerzője éppen arra hívja fel olvasói figyelmét, hogy a nyelvhasználat a társas érintkezés íratlan szabályrendszerén keresztül fejlődik, s hogy a társalgási képesség gyermekkori fejlődése milyen sajátos stratégiák és szokások mentén szerveződik. Boronkai Dórát az érdekelte, hogy „miként alakul ki az udvariasság, a válaszadás, a figyelem és a beszélőváltás bonyolult rendjea korai években”. Legyen szó a beszélőváltásról, az udvariasság és a humor pragmatikus megközelítéséről vagy a társas interakciók szabályairól, amik hatással vannak a nyelvhasználatara, a szerző gazdag nyelvi korpuszon mutatja be vizsgálatainak eredményét. A monográfia első fejezete az elméleti kereteket fekteti le: olvashatunk a funkcionális nyelvszemléletről, ami magában foglalja a szociokulturális tényezők, a pragmatikai szemlélet és a társalgáselemzés módszertani megközelítését.