Mind az irodalmi, mind az anglisztikával és irodalommal, valamint nyelvészettel foglalkozó tudományos élet szegényebbé vált Géher István 2012-es, majd öt évvel később, Kállay Géza 2017-ben bekövetkezett halálával. A két jelentős kutató és alkotó jelentős életművet hagyott hátra, amelyet a tanítványok és kollégák élő hagyománnyá növeltek, rámutatva, hogy a valódi diskurzus túlmutat az egyén földi életén. A jelen tanulmány- és esszékötet egyrészt tiszteletadásként tekint magára, másrészt e diskurzust, a Géher István és Kállay Géza munkássága nyomán kirajzolódó mintázatot szeretné továbbrajzolni. A kötetben közölt szövegek a 2022 őszén megrendezett emlékkonferencia előadásaiból nőtték ki magukat. Kállay G. Katalin (Géher István lánya, Kállay Géza felesége) nyitja a kötetet. Előszavát Dávid Gergő összefoglaló jellegű bevezetése követi. A bevezető után öt tematikus egység szerint olvashatjuk az egyes szövegeket; a Shakespeare-tanulmányok (Bársonyi Márton, Matuska Ágnes, Palkóné Tabi Katalin, Bernáth András, Pikli Natália, Kiss Attila Atilla) a Lear király karneváli oldalát, annak kortárs adaptációját, a Shakespeare által jellemzett színház hatalomkritikus arcát, a Macbeth esetében a bőr újkori szemiotikáját, valamint a királydrámák mai relevanciáját hozzák közelebb az olvasókhoz. A második egységben (Irodalom és etika) a különböző művészeti reprezentációs módok és az etika metszéspontját vizsgáló szövegeket olvashatunk Pavlovits Tamás, Ruttkay Veronika, Almási Zsolt, Boros Gábor, Federmayer Éva, Kiss Zsuzsánna tollából. A két jelentős irodalomtudós költőként és íróként is ismert volt, ezirányú munkásságukat ihlette a harmadik fejezet verseit, amelyek G. István László, Kőszeghy Anna és Szabó T. Anna jegyez.