A szó mai értelmében vett novella keletkezését a reneszánszhoz szokás kötni (első igazi nagyja a köztudomás szerint Boccaccio), ám már az ókorban is születtek olyan alkotások, amelyek némileg rokoníthatók az európai elbeszélés műfajával. Elsősorban hosszabb történetekbe épített betétek voltak ezek, erkölcsi vagy filozófiai, történelmi vagy vallási tanulságot közvetítő fiktív kisprózai alkotások. Közülük nem egy önállósult, vagyis kerettörténete nélkül maradt fenn, másokat az újkor elbeszélői dolgozták fel újra meg újra (így maga Boccaccio is). Az antikvitásnak ezekből az elbeszéléseiből nyújt gazdag válogatást A szerelmes delfin című összeállítás, görög és latin írók, történészek és filozófusok novellának tekinthető prózáit közölve. Az összeállító kitűnő klasszika-filológus (és egyben Boccaccio-fordító) Révay József azonban elsősorban nem arra törekedett, hogy egy műfaj történeti előzményeit foglalja antológiába, hanem szórakoztató, enyhén pikáns-erotikus olvasmányokat nyújtson. Így a sokszor igencsak komoly és nehéz szerzőktől (Platón, Xenophón, Josephus Flavius, Plinius, Gellius, Julianus stb.) is olyan darabok kerültek be a munkába, amelyek asszonyok csalfaságairól, ifjú szerelmesek kalandjairól szólnak, és persze fokozottabban ilyenek az antik erotika mestereitől vett részletek (Petronius, Apuleius stb). A kötet, amely a benne szereplő írások szerzőiről kitűnő kis életrajzokat és méltatásokat is hoz - elsősorban szórakoztató olvasmány, de jó csalétek az antik irodalom közelebbi megismeréséhez is.