Fiatal vajdasági magyar költőnő mutatkozik be ezzel a kötettel, amely bár debütáló mű, benne mégis egy lényegét tekintve kész lírikus lép elénk, érett és magabiztosan alkalmazott formai elemekkel, mély, karakteres és a maga sötét tónusú módján karizmatikus gondolatisággal, a női lét drámai oldalát mutató lelkiséggel, amely utóbbi tükrében tűnik fel előtte a teljes világ. Költészetére és mondanivalójára egy súlyos, a versekből egyértelműen körvonalazódó magánéleti tragédia nyomta rá a pecsétjét: édesanyja, aki nehéz körülmények között, rideg, bántalmazó férj (és apa) oldalán nevelte fel gyermekeit, rákban elhunyt. Az anya alakja szinte mitizálva, mintegy toposzként vonul végig a versfüzéren, akárcsak a realista, a gyermekkorból és jelenből egyaránt merített emléktöredékek vagy éppen álomszerű jelenetek, amelyekben felbukkan, s ugyanígy a szinte megszemélyesített, démonizált halálos betegség, a szimbolikus tartalommal felruházott női szervek és szerepek. Bíró Tímea eszköztárát a posztmodern költészetből veszi: versei rímtelenül, de belső ritmustól, a mondandó és üzenet súlyosságától feszesen áradnak. Képeiben a szándékosan naturálisan ábrázolt rögvalóság hajlik át rendre (rém)álomszerű víziókba, beléjük kódolva a mélyebb üzenettel: "párzó kutyák / mellettünk tartanak szünetet / testnyílások nyomják el a szívet / szorongatom a kulcscsomót / az átvizesedett kabátzsebben / mint aki ölni készül / de nincs hozzá fegyvere" (Léket vágunk). A versek három ciklusba rendezve olvashatóak a kötetben: a Mindennapi nehezék című szakaszt követi a Petefészekrakás, és az Eltört lovak. A gyakorlott és egyben érzékeny befogadót igénylő kötet megérdemli a lírakedvelők figyelmét. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"