Markó Béla legutóbbi verseskötete után (Autóbusz Kufsteinba; 202412229) friss esszéit jelentette meg a Kalligram Kiadó gondozásában. A karcsú és elegáns kötet könnyed egyszerűséggel, a hétköznapi életből vett képekkel és anekdotákkal világít rá az emberi élet alapvető kérdéseire, valamint a magyar és a román társadalmi és politikai kérdések aktuális helyzetére. Markó mint író, költő és politikus mindig is a nyilvánosság előtt, a nyilvánosságnak beszélt, de ahogy lírájában, úgy esszéiben is egyre nagyobb teret enged a személyességnek, a múlt felidézéséből adódó érzelmeknek, melyekre mégsem jellemző a giccsbe hajló pátosz. Egyszerű, keresetlen nyelven szólalnak meg a szerző szövegei, melyek mégis tudatos komponáltságról, jól átgondolt logikai ívről tesznek tanúbizonyságot. Markó visszatérő témái között találjuk a román-magyar együttélés (vagy egymás mellett élés) tanulságait, olykor groteszk és keserű belátásait, vagy az egyén és a közösség kapcsolatát, illetve a felelős, gondolkodó ember lehetőseit és korlátait. A nyitó darab a Petőfi alakja köré felépült mítosszal, valamint az e mítoszból táplálkozó nemzeti identitással vet számot, amely, még ha szerinte nem is több, mint egy kollektíve elfogadott illúzió, az érdemes lenne arra, hogy tovább írjuk.