A német Unsinnspoesie kifejezés magyarul velőtlen költészetet jelent, amely a szavak valós jelentésének megkérdőjelezéséből indul ki, és – mint a fordító és összeállító Győrei Zsolt írja a kis kötet előszavában – a „groteszk látásmódnak arra a bukfencező bátorságára” épül, amelyet a nyárspolgárok szimpla bolondságnak tartanak. Konkrétan a 20. század első felének azok a költői írtak ilyen velőtlen verseket, akik a kicsiny, füstös és zajos kabarékban megszólaló, polgárpukkasztásból és sajátos életfilozófiából egybegyúrt okos és gúnyos, játékos verseket írtak, amely darabok leginkább az angol nonszensz költészettel tartottak rokonságot. Győrei Zsolt úgy válogatta össze e kiadvány anyagát, hogy abban három, egymáshoz közeli nemzedék egy-egy mestere szerepeljen, így kerültek együvé Christian Morgenstern (1871-1914), Joachim Ringelnatz (1883-1934) és Peter Hammerschlag (1902-1942) versei.