A messzi északra kalauzolja el olvasóit mágikus realista regényében a klasszika-filológus szerző, aki immár második szépirodalmi kötetével örvendeztette meg a nagyérdeműt. Török Ábel a fagyos észak hó- és dérlepte erdejeiben manók és tündérek kacarásznak, miközben a maroknyi férfi és nő látszólag idilli módon osztja meg egymással az örömöt és a bánatot, egyben tartva a falut, melyet csak a gyermekáldás tarthat életben. A regény e néhány család nagyjából másfél generációt felölelő krónikájaként beszéli el e varázsos mesét. A szereplők közül mégis kiemelkedik katala és dómar, a kékszemű lány és a sötét fiú, aki egyre távolabb kerül családjától, miután az erdőket járó barlangi remete jóságos bűvkörébe kerül. A gyerekek önfeledt játéka hamar közös kalandokba, majd egy félelmetes eseményt követően lassan bontakozó szerelembe fordul át. De dómar életét az egyre agresszívebbé váló apa árnyékolja be, aki miután rákapott az italra, a fiút nem csupán szavakkal tette tönkre. Félresiklott életének minden frusztrációját feleségén és fián vezette le.