A humoros, anekdotikus epizódokból álló ifjúsági regény egy család életébe enged bepillantást, miközben a fiatal olvasó figyelmét az ég felé is fordítja. Elbeszélője, a kisfiú, akinek öccse nem tudja kimondani azt a szót, hogy smirgli; nővére Rebi meg képtelen egy tojást keményre főzni. Húsvétkor tojást festenek, ezen aztán a gyerekek annyira fölbuzdulnak, hogy attól kezdve színes ételeket szeretnének enni. Ám kísérletük kudarcba fullad, mert a zöld színű rántotta undorítóra sikerül. Végül abban maradnak, legjobban apa főz. Az egymást követő mókás epizódokból kiderül, ebben a családban mindenki igazi egyéniség, akik, ha lassan is, egymáshoz csiszolódnak. A napi apróságok között érdekességek is fölbukkannak; a bakfis Rebi kapcsán szóba kerül, hogy a bakfis szó németül sült halat jelent, hogy a hetes szám csakugyan nem osztható kettővel. Szóba kerül, hogy karácsony közeledtével a templomban eljátsszák a kis Jézus születésének történetét, hogy a piacon isteni tejfölös, sajtos lángos kapható, ámde Rebi fogyókúrázik, miközben a gyerekek arról is beszélgetnek, hogy elképzelhetetlen a százkilós, pocakos Jézus. Köznapi dolgok, mint a bevásárlás, váltakoznak váratlan eseményekkel, például azzal, hogy amikor villámlott, Rebi ijedtében kiborította a levest. Szó esik még cicákról, kutyusokról, az állatkert lakóiról, Gabeszről meg Daniról, kirándulásról, meg olyan kérdésekről, hogy Jézus hogyan változtatta át a vizet borrá, és ha van utolsó kenet, miért nincs első?