M. Pintér Tibor nem is találhatott volna izgalmasabb és példaértékűbb szövegkorpuszt a fordításelméleti kérdések vizsgalához, illetve egy-egy ilyen kérdés és elv szemléltetéséhez, mint a hazai bibliafordítások. A szerző tanulmányai bemutatják és elemzés tárgyává teszik, hogy az adott korban milyen elveket érvényesítve ültették át a bibliai passzusokat a fordítók a célnyelvre. A szerző könyvében a huszadik században induló, majd gyorsan szárba szökkenő fordításelméleti paradigmákat is közelebbről megvizsgálja, valamint elemzéseibe bevonja a digitális bölcsészet eddigi eredményeit, illetve nem kerüli el figyelmét a Gutenberg-galaxis és a Neumann-galaxis egyre táguló szövegkorpuszainak eltérő tipológiai és módszertani szemléletei és lehetőségei sem.