Fodor Ákost a haiku magyar mestereként tartja számon az irodalomtörténet. Valóban, a rövid terjedelmű kötött formák, a kevés szóval sokat mondás költője, akinek életművében legalább akkora szerepe van a csöndnek, az elhallgatásnak, vagyis a Zaj-szünetnek, mint a leírt szónak. Hátrahagyott verseinek kicsiny kötete ugyanazt a képet mutatja róla, amit 1978-tól megjelent valamennyi könyve: a csöndes szemlélődő békességét, és abba a gondolati bűvkörbe invitálja olvasóit, ahonnét a létezés sokféle dimenziójára nyílik kilátás, ahonnét újrafogalmazhatók lesznek a szokványos ismeretek, ahol kéz a kézben jár az elmélyült gondolatiság és a játékos derű. Fodor Ákos tűnődő, meditáló költő, de csöndes elmélyedése nem önmagáért van, hanem az így születő fölismerésekért, az önmagával folytatott párbeszédben kikristályosodó mondanivalóért. Gondolkodásának, valóságszemléletének, verstechnikájának szinte összegző foglalata a Mikrotrilógia: „Kétszer születünk: / egyszer úgy, ahogy; egyszer / magunkat szülve. // Életünk annyi, / amennyit teszünk bele / s veszünk belőle. // Halál annyi van, / amennyit rettegsz tőle / s keringsz körülötte.” A rövidke sorok, a kurta strófák mintha csak jelzései volnának a költő üzeneteinek. Fodor Ákos egy interjúban azt mondta: „Számomra a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe, szívébe”. Így a rövidke szintagmák, sorok közé elhelyezett sokat eláruló, „beszédes” csöndek költészetét műveli; ehhez kiváló forma az epigramma és a haiku, ami nála rendkívüli gondolati tömörséggel párosul. Az erőszakról így ír: „Rábólintani / vagy csak fejet hajtani / előtte: más-más!”. Létható, hogy a költő jócskán kitágítja a haiku motívumkereteit, ő filozófiai, morális, etikai és intellektuális tartalmakkal telíti a japán eredetű, természetábrázolásra és életérzés-megjelenítésre szánt versformát. Ilyen sűrű gondolatokat fogalmaz meg a hazáról (Nemzeti dalom), a tiszta életről (A csoda), a boldogság pillanatáról (Boldogság), a panaszkodás hiábavalóságáról (Figyelmeztető táblácska), vagy élet és halál összefüggéséről (Axióma). Fodor Ákos hátrahagyott verseinek Ünnepi Könyvhétre megjelent kötete a kortárs líránkban meglehetősen magányos költőalkat munkásságról, annak utolsó korszakáról ad pontos képet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"