Sono tornato a casa. Ho fatto attenzione a mantenere la promessa fatta al mio amico András Gergely. Lui infatti, nel 1991, alla mia partenza per l’Italia quando era il sottosegretario di Stato del Ministero degli Affari esteri, mi ha chiesto da amico di trattenermi da due cose: di non vendere il palazzo dell’ambasciata e di non morire in Italia perché allora dovrebbe farmi portare a casa in una bara piombata e farmi fare i funerali d’onore, e tutto questo costerebbe davvero molto. C’erano esempi per tutti e due gli eccessi di spese: un nostro ambasciatore dell’America del Sud aveva venduto l’ambasciata e da allora siamo nemmeno riusciti a riprenderla, e poi, all’inizio dell’indagine è morto furbescamente. Non parlando del fatto che in alcuni paesi distanti, i diplomatici ungheresi rubavano la carta igienica dell’ufficio e la vendevano al mercato, dopo si denunciavano a vicenda! Andris Gergely saggiamente non ci ha mandato un comitato d’inchiesta perché secondo il Regolamento esso avrebbe dovuto comporsi di almeno cinque membri e il tutto sarebbe costato di più che l’intero contingente di carta igienica del ministero sufficente per un anno. Una volta invece ha dovuto fare un’indagine, perché un nostro ambasciatore in servizo nell’Europa dell’Est, solava andare volta al mese andava a divertirsi in un bordello dell’Indocina e, ovviamente faceva faceva rimborsare le sue spese delle spese come se avesse eseguito sopralluoghi in campagna. (Estratto dall'epilogo del volume) (Szörényi László irodalomtörténész, egyetemi tanár 1991-től négy éven át Rómában volt nagykövet – az úgynevezett bölcsész misszióvezetők közé tartozott, akik új színeket hoztak a magyar diplomácia monokróm szürkeségébe. Új színeket? Forradalmas idő volt az, kérem, sőt osztályharc, amikor minden ilyen kinevezés, úgy tűnt, alapjaiban rengeti meg a pállott zakók uralmát. A vele történteket 2012-ben kötetbe rendezte, azért ezzel a címmel, mert ez a két graffiti volt a nagykövetséggel szembeni kőkerítésre festve, természetesen olaszul. Szörényi László könyve, bár a helyszíne főként Itália, a kilencvenes évek eleji Magyarországot is megmutatja. Műfaja a kötet alcíme szerint: követjelentés, novellák. De ennél sokkal több: ötvözi Szörényi hatalmas tudását olasz, magyar, latin irodalomról, történelemről, de olyan humorral tálalva, hogy hangosan fel-felnevetünk olvasás közben… Az első kiadás (nem csoda) elfogyott, ezért Szörényi László Életműsorozatában most újból olvashatják a második, javított kiadást.)