A Kovács Janka által sajtó alá rendezett Utazás és pszichiátriai tudásközvetítés című kötet a 19. század két kiemelkedő pszichiáterének, Schwartzer Ferencnek és Schnirch Emilnek az úti beszámolóit adja közre. A munka több okból is hiánypótló. A tárgyalt korszakban jelenik meg komolyabban az igény a központi irányítású, speciálisan az elme- vagy mentális betegségekkel küzdő emberek kezelésének céljára létrehozott állami finanszírozású intézményekre. Addig ugyanis „alternatív színtereken” (kórházakban, szerzetesrendek által működtetett kórházakban, és néhány Monarchia-szerte működő tébolydában) helyezték el a pácienseket. A növekvő igény nyomán, a folyamat mintegy betetőzéseként nyílt meg aztán 1868 decemberében Magyarország első állami elmegyógyintézete, a lipótmezei Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda – a nagy múltú intézményt, mint az közismert, 2007-ben bezárták, s a műemléki besorolású, hatalmas épületegyüttes azóta folyamatosan pusztul. A 19. század tárgyalt szakaszában azonban kiemelt társadalmi figyelem övezte a pszichiátriai betegek elhelyezését és gyógyítását. Ennek érdekében minisztériumi megbízású, államilag támogatott „technológiai utazásokat” tettek az ezzel megbízott orvosok: a tudás- és technológiai transzfereket, a megfigyelést, lejegyzést és információközvetítést megcélozva.