„Bevallom: nem vagyunk tisztán franciák, Ükapánk, mondják, magyar volt, vagy trák, Az Al-Duna mentén szerezte birtokát.” ...A Ronsard verseiből készült válogatás fölé tehát a költői (fordítói!) szabadság jogán írhatja (játékos) címként Kozma Tamás: ÚJRA ITTHON… Mármint ITTHON Ronsard, aki magyarul szól hozzánk. A virtuóz költőt „hasonmód” tolmácsoló Kozma Tamás szerint: „Ha Őkelmének megbocsátjuk az irracionális elvágyódást egy kellőképpen távoli (barbárnak gondolt) tartományba, akkor bocsáttassék meg szerény tisztelőjének, e méltatlan fordítónak is, ha külföldre szakadt honfitársaként üdvözli, és próbálja tolmácsolni őt.” Fordítója szerint Ronsard „korának friss tavaszi szellők borzolta humanizmusától (lényegében Petrarca utánzásától) indulva, a nyakatekert, giccsbe hajló díszbarokkot ügyesen megkerülve, a szeme előtt egymásra torlódó világi-egyházi kataklizmák közepette, korát jócskán megelőzve érkezett a letisztult klasszicista költészet előszobájába.”