Tollas Tibor csendőrként szolgált a második világháború alatt, amit a Rákosi-rendszer sok évi fegyházzal jutalmazott. A váci börtönben rabtársaival költőcsoportot szervezett, a füveskertiek körét. 1956 nyarán szabadult, majd ősszel Nyugatra távozott. Folyóirata, a Nemzetőr a nyugati magyarság legnépszerűbb fórumává növi ki magát. Tollas örökké aktív, lelkes személyiség: a lapkiadás mellett magyar esteket, körutakat szervez, gyűjtéseket indít, antológiákat szerkeszt, utazik, levelez: fáradhatatlanul ápolja ’56 emlékét és egykori rabtársai s a rendszerben elnémítottak életművét. Tollas Tibor sikerei világszerte figyelmet keltenek. Miközben a hazai belügy kiveti rá csápjait, az emigráció körében is mind többen figyelik őt gyanakvással és irigységgel. Egyre több vád, gyanús híresztelés, inszinuációk kap szárnya, melyek kútfője két egykori barát, rabtárs. Példátlan, évtizedekig tartó obskurus szervezkedést indítanak ellene. Hajnal Géza munkája ezt a lejárató hadjáratot követi végig a korabeli levelezések, újságcikkek, nyilatkozatok, besúgójelentések széles körű feltárásával. E szomorú történetet követve, végig ott bujkál a szerző sorai közt a lélektani kérdés: mi vihette rá a sokat szenvedett fogolytársakat és másokat, hogy engesztelhetetlen és kitartó gyűlölködésükkel –- nevüket nem vállalva –- ellehetetlenítsék, tönkretegyék emigránstársuk életét és munkáját? A nyugati magyar emigráció viszályokkal terhelt mindennapjait követve, megismerjük az emberi gyarlóságok, kicsinyességek természetrajzát és a karaktergyilkosság egyre kifinomultabb és hatékonyabb mechanizmusát is. Vigaszul azonban nem egy fényes példát találhatunk szolidaritásra, hűségre és tisztességes emberi kiállásra is.