Két évvel felesége halála után kezdte áttekinteni a hagyatékot Huszár Tibor szociológus. Ekkor döntötte el, hogy könyvet ír a rádiós újságíró H. Soós Mária életéről, elsősorban a fennmaradt írásos emlékekre - levelekre, naplóbejegyzésekre, egy önéletrajzi vázlatra, hivatalos dokumentumokra -, valamint közös emlékeikre támaszkodva. Könyvében bemutatja Marika nagyszüleit és szüleit, a Tiszakécskén telt korai gyerekkort, általános, majd középiskolai tanulmányait, és azt, hogy a "fényes szelek" időszakában hogyan sikerült, paraszti származásúként az Állami Pedagógiai Főiskolán folytatni tanulmányait. Hangsúlyosan foglalkozik a Moszkvai Pedagógiai Intézetben töltött ösztöndíjjal, ahol előbb, mint csoporttársak kerültek egymással kapcsolatba, majd egymásba szerettek, és hazatértük után össze is házasodtak. Olvashatunk a mindkettejük szüleivel való kapcsolatról, a Huszár család Lenin (ma Erzsébet) körúti lakásában töltött hét évről, az első közös nyaralásokról, és persze arról, hogyan kezdett Marika 1953 nyarán a Magyar Rádió Gyermek- és Ifjúsági Osztályán (GyIO) dolgozni. Megismerhetjük az 1956-os emlékeket, és az azt követő egy év eseményeit, olvashatunk a Gyermek és Ifjúsági Rádió formálódásáról, Marika főnökeiről és munkatársairól, öröklakásuk és első Trabantjuk megvételéről, valamint első nyugat-európai útjukról, Olaszországban. Szó esik a hatvanas évek változásairól, az Iskolarádió belső ügyeiről, a Nyitnikék című műsorról, a munkatársakról (Havril Erzsébet, Szabó Éva, Bölcs István, Horváth Ida, Kovalik Márta), családi életükről, a szentaltalfai házról, ottani barátaikról, végül a nyugdíj előtti évekről. A főszöveget időnként meg-megszakítják egy-egy történelmi személy vagy fogalom magyarázatai (Kitérő címmel), a szöveget pedig számos fekete-fehér fotó és dokumentumok fakszimiléi kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"