Az 1930-ben született Huszár Tibornak MADISZ-funkcionáriusként kezdődött karrierje, majd - a Petőfi Kör egyik vezetőjeként - szemtanúja volt az 1956-os forradalomnak. Felnőtt ember volt már, amikor új életet kezdett, és elhatározta, hogy a politikusi pálya helyett a tudománynak szenteli az életét. Volt középiskolai tanár a József Attila Gimnáziumban, lett megbecsült szociológus, kutató, a Valóság szerkesztőségének tagja, rádiós műsorvezető, az ELTE tanára (kezdetben az ún. történelmi materializmus tanszéken, később a szociológia tanszéken), a rendszerváltás környékén néhány hónapra belekóstolt az országgyűlési képviselőségbe, később pedig Kádár-monográfiájával keltett nagy feltűnést. Legújabb könyvében gazdag életpályájának azokat az anekdotikus mozzanatait meséli el, amelyeknek hátterét Metszetek nyolc évtized magántörténelméből (201019184) című kötetében fejtett ki részletesebben. Nagyjából kronológiai rendben haladva megidézi diákéveit, a katonaságot, a forradalmat, a javítóintézeti nevelői éveket, a tanárkodást, későbbi szakmai tapasztalatait. Mindezek mellett a pályatársakkal, ismerősökkel, politikusokkal - Justus Pállal, Puskás Öcsivel, Kádár Jánossal, Rákosi Mátyással, Táncos Gáborral, Molnár Erikkel, Aczél Györggyel, Lukács Györggyel, Szabó Zoltánnal, Szentágothai Jánossal, Vitányi Ivánnal és másokkal - kapcsolatos emlékeket is elolvashatjuk, s néhány személyes levél is szerepel a könyvben. Általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"