Mészáros László, miként azt jelen, karcsú kötete is bizonyítja, „sok hangon szóló” szerző. Eddigi munkái alapján költőt és novellistát tisztelhetett benne az érdeklődő, míg mostani kisregényében remek humorát csillantja meg. Rideg Sándor, Rejtő Jenő hagyományaira hajazó prózája a mai Magyarország egy isten háta mögötti, kicsiny falucskájába vezeti el az olvasót. Ebben a közegben látszik manifesztálódni a mai magyar közélet valamennyi „betegsége”, és ezt remek humorral mutatja be a szerző. Guszti, Gizi, Gyula bátyám és Manci, mindannyian egy-egy a társadalomban ténylegesen jelen lévő, jellemző karaktert keltenek életre. A kissé meseszerű, ám mégis valóságos történetből az allúziók révén fölsejlik, hogy itt a faluban, egyfajta látszatdemokráciában élnek az emberek, miközben a helyi hatalom elkorcsosult tisztségviselőiben képeződik le azoknak a bólogató Jánosoknak a képe, akik ténylegesen is körülvesznek minket a mindennapokban. Számos helyzetkomikum, és a vidéki nyelvezet szinte tökélyre fejlesztett változata, a szerző metaforái teszik nyilvánvalóvá a mesébe ojtott valóságot, amelyet azonban szereplői iránti empátiával és humorral nyugtáz a szerző. Miközben Gyula bátyám, a történet főszereplője megfogalmazza a maga egyszerű, „bárdolatlan” módján az élet alapigazságait, az olvasó jókat derülve egyetérthet ezekkel…A humorban fogant regény az efféle olvasmányok kedvelőinek ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"