Benke László a somogyi paraszti világból érkezett 16 évesen Budapestre, Csepelen lett ipari munkás, és itt talált rá arra az irodalmi körre, az Olvasó Munkás Klubra, amely segítette magára találásában és elindította az irodalmi pályán. Ebben az inspiráló közegben, Tamási Lajos támogatásával formálódott a költészete, amely szinte napjainkig megőrizte az útkeresés keserű tapasztalatait és csalfa reményeit – a költő 1960-as, ’70-es években átélt alapélményeit. G. Komoróczy Emőke, aki még a korai korszakban személyes kapcsolatba került a költővel, két nagy fejezetben írta meg könyvét Benke László életművéről. Az első rész a lírai oeuvre időrendi áttekintése, a kissé megkésett indulás pontos rekonstrukciójával és számos vers elemzésével kalauzolja az olvasót, hogy az pontosan értelmezze Benke korai költészetének drámaiságát, ellenpontozó szerkesztésmódját, sokszor indulatos atmoszféráját. A rendszerváltozás utáni korszak sem hozott a költő számára megkönnyebbülést, hiszen a gazdasági visszaesés a munkásembereket sújtotta ebben az időszakban is. Benke László lírája megmaradt a „történelem alulnézetben” perspektívájánál, miközben egyre személyesebbé vált, és ha lehet, még elkötelezettebb az igazságkeresés mellett. A kritikai irodalom megállapításait is sokszor segítségül hívó szerző arra a következtetésre jut, hogy Benke költészetében mind több a szintetizáló vers, miközben állandó motívuma maradt az érzelmek megjelenítésének természeti képekkel való megoldása, amely a gyermekkori Éden nosztalgiájára vezethető vissza. Ez a hajdani szép világ töredezett össze a fővárosban, innét ered e líra drámaisága, rétegezettsége, elmélyültsége, valamint a késeibb korszakban fölvett transzcendenciája. A kötet második része Benke László prózai munkásságából szemezget, ugyancsak a pályakezdéstől kiindulóan és ugyancsak a csepeli Olvasó Munkás Klub ösztönző hatását kimutatva. A szerző behatóbban elemzi a Gyalogos riportok (1995) és az Öregek menedéke (2003) című riportkönyveit, valamint a Sértők és sérültek (2001) és az Otthonkereső (2008) című szépprózáit. A kötet utolsó fejezete a népéért, nemzetéért aggódó, felelősséget érző költő jövőre irányuló töprengéseit mutatja be – a sajtónak adott interjúi segítségével. G. Komoróczy Emőke a kötet mindkét fejezetében, a költői és a prózai életmű alakulásában egyaránt kimutatja a csepeli munkásklub és személy szerint Tamási Lajos ösztönző hatását, hogy végül Benke Lászlót Tamási szelleme őrzőjének, gondolatai továbbvivőjének nevezze. A fényképmelléklettel záródó monografikus fölépítésű pályarajz nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményekben kaphat helyet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"