1850-ben a déliek nyomására az Egyesült Államok kongresszusa törvényt hozott arról, hogy a szökött rabszolgákat a szabad államok területén is el kell fogni. A törvény mélységesen felháborította még az addig közömbös északiakat is, hiszen most már tulajdon szemükkel tapasztalhatták, mi az, ha egy embert a törvény vagyontárgynak és nem embernek tekint. Ebben a válságos időszakban (1852-ben) jelenik meg a Tamás bátya kunyhója, s már megjelenését követően világraszóló sikert arat. Óriási hatása abban rejlik, hogy írója a kor legégetőbb kérdéseire tapintott rá, olyasminek adott hangot, ami egy egész országot érintett közvetlenül. Művében a címszereplő sorsa tükrében mélyre ható elemzését adja a rabszolgatartók és a hatalmukban lévő négerek ellentétének, regénye egyben vitairat is azok ellen, akik érvekkel próbálták igazolni a rabszolgaság intézményét. Stowe minden néger szereplője rácáfol a négerek alacsonyabb-rendűségének teóriájára. Elsősorban a szelíd, becsületes, szolgaságának tudatában a halálba is beletörődő Tamás bátya, de George Harris is, aki családjával együtt megszökik, és Északon, művelt emberként a társadalom kiváló tagja lesz. A regény nemcsak hiteles és leleplező mű, hanem érdekes és szórakoztató olvasmány is. Nagy szerepe van ebben Stowe humorának. Életteli, kitűnően megrajzolt figurák - köztük a kövér Chole néni, Miss Ophelia, a szigorú, mégis jóságos vénkisasszony, a gunyoros Augustine, a kegyetlen Legree - szerepelnek a műben. Kétségtelen, hogy a sokszor túl érzelmesnek tűnő alkotás magán viseli egy elavult korízlés számos bélyegét, de mégis nagy mű - épp egyszerűsége által. A regény ezúttal Réz Ádám fordításában olvasható.