Széplaki György legújabb kötete a szerző karantén idején keletkezett írásait tartalmazza: az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának egykori oktatója immár ötödik szépirodalmi kötetével büszkélkedhet, korábban szakmódszertani írásaival hívta fel magára a szűkebb szakma figyelmét. A kötet végén Cs. Varga István utószavát olvashatjuk, melyből nem csak Széplaki írásművészetének ismérvei, hanem a szerző biográfiája is feltárul az olvasó előtt, az 1942-ben született szerző számtalan tapasztalattal és benyomással bír az emberekről, társadalomról, történelemről, melyeket a jelen kötetbe felvett írásaiban is messzemenőkig felhasznált. Széplaki prózájára jellemző a pontosság: nála a kifejezéseknek valóban súlya van, a szép magyarsággal megírt mondatok két lábbal állnak a földön, de eközben az irónia és a finom öngúny sem hiányzik belőlük, az író stiláris eszköztára igen változatos képet mutat.