Gogol A revizor (1836) című színműve az orosz drámairodalom legismertebb, világszerte játszott vígjátéka. Sikerének titka nyilván az, hogy a darab figurái, cselekménye és üzenete a világ minden táján találó és sokat mondó. Az eladósodott, filléres gondokkal küszködő szélhámos, Hlesztakov egy kisvárosba érkezik, ahol egyszerűen kihasználja azt, hogy inkognitóban levő állami revizornak nézik. Mivel a városka összes vezetőjének, tisztviselőjének, hivatalviselőjének vaj van a füle mögött, Hlesztakov a revizornak nézett Hlesztakov kegyeit keresik, a számláit rendezik, a városi potentátok egymással versengve adnak neki kölcsönöket, van, aki riválisát akarja bemártani nála, no és a nők is keresik a kegyeit, hiszen a fővárosból érkezett a magas kapcsolatokkal rendelkező, befolyásos férfi. A darab tehát a korrupt, önző, haszonleső, képmutató és kisszerű vidéki vezető réteg szatirikus rajza, egyben a jellemek és a helyzetek félreértésének komikumán alapszik. Erkölcsi mondandója pedig egyetemes érvényű. Gogol világhírű művét írta át Zalán Tibor, aki lényegében érintetlenül hagyta a cselekmény menetét, a szereplők galériáját és a darab üzenetét – viszont megváltoztatta az időt és a helyszínt: napjaink Magyarországára helyezte át a darabot. Az így keletkezett Revizorr – amelyet több hazai és határon túli magyar színház is műsorára tűzött – egy meg nem nevezett hazai kisvárosban játszódik. A polgármester közli a város sebtében összehívott vezetőivel, hogy bizalmas információt kapott arról, hogy a fővárosból inkognitóban revizor érkezik, tehát nagy a baj, össze kell kapniuk magukat. Például a bíróság termeiből ki kell költöztetni az ott tartott libákat, és a kórházban is elkelne egy alaposabb takarítás. Aztán megérkezik a városba a hajléktalan Hlesztakov és társa, Oszip – ezzel kezdetét veszi a félreértések vígjátéka. Ettől kezdve mindenki a botcsinálta szélhámos kegyeit keresi, lesik a kívánságait, pénzzel tömik ki a zsebét, a születendő elnéző revizori jelentés reményében. Hlesztakov persze él a kínálkozó lehetőségekkel, dőzsöl, hódít, lubickol a váratlanul jött örömökben. Zalán darabjának menete híven követi az eredetiét, de a miliő nagyon is mai és magyar, hiszen a híreket e-mailben továbbítják, a hivatalokban számítógépeken dolgoznak, a polgármester lakásában a nagyképernyős tévében a Titanic című film megy, a szereplők a virtuális térben stratégiai játékokkal ütik agyon az időt. És persze a szereplők megszólalásai is a mai köznyelvet, helyenként a szlenget idézik, helyenként a műveletlen hivatalnokok primitíven okoskodó retorikáját mutatják. És – mint az eredeti műben – Zalán Tibor változatában is megjelenik a darab végén az igazi revizor, egy nő. A Revizorr hatásának nyilván ugyanaz a titka, mint az eredetié: az olvasó ráismerhet a maga környezetére és környezetének figuráira, a gyönge jellemek rosszban sántikálására, alakoskodására, megvesztegethetőségére. A magyar szerző bizonyos formalista formabontó elemeket is belevitt a darabba: például a szereplők nevének írásmódjában vagy a tekintetben, hogy a darab zárójelenetében egy vetítővásznon megjelenik az 1905. évi orosz forradalom jelképnek számító Patyomkin cirkáló. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"