A Lacus Pelso-nál, a mai Balatonnál élnek a gótok, királyuk, Theodomir vezetése alatt. Ide küldi követségbe Leo, bizánci császár, a már Attila udvarában is járt bölcs, öreg Priszkoszt, hogy a király fiát, Theodorikot Bizáncba vigye, s biztos szövetségesévé tegye a gótok népét. Theodorik a bizánci udvarban nemcsak a kardforgatás s egyéb harci játékok ismeretét tanulja meg, de elsajátítja az államvezetés művészetét is. Atyja halála után átveszi a gótok vezetését, s a császárral megegyezve, elvezeti népét Pannóniából. Viszontagságos vándorlás után érkeznek meg Bizánc földjére, hogy ott letelepedjenek. A tehetséges, ifjú királyt a bizánci birodalom hatalmasai közé emelik, azonban hamarosan észreveszik, hogy Theodorik és népe veszedelmessé kezd válni az Udvar számára. Theodorik érzi, hogy ha meg akarja menteni népét a megsemmisüléstől, el kell szakadnia Bizánctól, s a másik nagy barbár fejedelem, Odovakár ellen indul seregével. Odovakár volt az, aki az utolsó nyugatrómai császárt trónjáról letaszította, s most uralkodik Itália földjén. Theodorik két ütközetben győzi le Odovakárt, s a ravennai győzelmi vacsorán saját kezével öli meg vetélytársát. Így ő lesz az Itáliában élő gótok királya, Róma utolsó fölvirágoztatója. Élete utolsó éveiben azonban megszállja a gyanakvás szelleme – s megöleti minisztereit, barátjait, közöttük a híres filozófust, Boethiust is. A több nyelvre lefordított történelmi regényt széles körben érdemes ajánlani.