A legintelligensebb, eredetibb, merész képzelettől, hiteles érzelmektől és gondolatoktól áthatott modern női líra legjavából kap ízelítőt az, aki fellapozza Szepesi Dóra verseskötetét. Szepesi bár korántsem kezdő szerző - írásai, műfordításai lassan már húsz éve jelennek meg prominens hazai irodalmi lapok hasábjain, antológiákban -, mégis most jelentkezik csak saját verseskötettel. Lírája formailag rendre rövid, tömör, mégis szellős versekben manifesztálódik, amelyek - noha a műfaj szigorú szabályainak nem felelnek meg - szellemiségüket, stílusukat tekintve a haikura emlékeztetnek: "Minden madárcsőr iránytű, / Minden sarokvas vesztőhely, / Minden virágnyílás kijárat. / - Ha nem tévedek." (Útvesztő); vagy: "A templom fölött a ragyogás nem ereszt. / Az ég zöldes sötét, átdöfi a kereszt. / Telihold tartója, Mária öle, hókehely! / A szobor marad, a hold jön velem el." (Telihold). Sorai festményszerű, könnyed varázsa néha szó szerint is megfogalmazódik: "Akvarell, lazúrosan. / Kútba néző fejek. / Hat asszony lehet. / A kristályok egymásra dőlve, mint szavaim./ Fehér. Poroszkék, ultramarin meg rózsaszín, / bár nincs ott, csak érzed. /" (Havazás). Három szakaszba (Kicsoda-micsoda; Ima amore; Gyerekjáték) rendezett költeményeit műfordításai, angolra és kínaira fordított néhány verse, illetve három prózaverse követi. Színvonalas, az értő olvasónak maradandó élmény ígérő kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"