Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia diákja, Ilyés Krisztinka debütáló verseskönyvével az apa hiányának, az anya halálának, a biztos pontot nélkülöző gyermekkornak, valamint a gyerekjátékokból mégis átmentett valóságfelfogásnak állít lírai emléket. Ilyés Krisztinka lírája tudatos költészet, tisztában van a saját irodalmi megalkotottságával, reflektál az irodalmi hagyományra, s közben a társművészeteket is játékosan megidézi. A fotó vagy egy gyerekrajz ekphrasztikus leírása különösen erős költeményeket eredményez: „Melletted állok, mosolygok rád, / te végig előrenézel, bele a kamerába, / komoly az arcod, tudod, ez az utolsó, / amit nekem hagysz magadból” (Családi fotó). A széthulló család klasszikus, de annál erősebb metaforája a szétvágott kép, a családtagok egyre homályosabbak lesznek a „szétfarigcsált színes képeken”.