Az ismert biztonságpolitikai szakértő a közelmúltban adta közre 40 év alatt a Föld körül (202208042) című könyvét, amely rendkívül sikeres volt az olvasók körében. És mivel a szerzőnek még bőven van mesélni valója, megszületett ez a mintegy 160 rövid írásból álló új kötete az emlékeiről, élményeiről, tapasztalatok szülte gondolatairól. Nógrádi György számtalan utazással tarkított nagyon színes életutat mondhat a magáénak, már csak abból adódóan is, hogy negyven évig idegenvezető volt a régi Jugoszláviában, és mintegy ezerszer járt Németországban, de eljutott Tajvanra, Afganisztánba vagy a Maldiv-szigetekre is. Új könyvének számos írása önéletrajzi jellegű emlékezés; fölidézi gyermekkorát, szülei alakját, iskolaéveit, katonáskodását, közben rátér izgalmas, eredeti tömörséggel és szellemességgel megfogalmazott, novellisztikus kerekséggel előadott hazai és külföldi kalandjaira. Voltaképp minden emlékdarabka egy-egy új sztorit, élményképet hív elő az emlékezetéből. Nászútjáról például eszébe jut, hogy a Kotori-öböl partján nagy köteg pénzt talált, amely további nyaralásuk anyagi alapját is biztosította (Nászút). Fölidézi hosszabb svédországi tartózkodásának egyhangú étkezéseit, és ebből következően azt a fogadalmát, hogy többé nem eszik halat (Nem adtam tűzparancsot). Elmeséli, hogy egymás után nyolc Volkswagenje volt, és ezekből átülni a Mercedesbe olyan érzés volt, mint Adynak eljutni az Értől az óceánig (Trabanton szállni). Sok ironikus története van a hajdani Német Demokratikus Köztársaságból (Berlin, Alexanderplatz; Horgászat; Szovjet feleségek Berlinben). A külhoniak mellett rengeteg hazai története is van, de bármelyik úti élményét jótollú, anekdotázó hajlamú novellistaként írja meg, sok esetben csattanóra kihegyezve. Szellemesen, csapongóan cikázik az erdélyi medveles történetétől a Zeneakadémián meghallgatott koncerten át az Adria sosem múló élményéig. Nógrádi György rövid sztorijaiból végül is kibontakozik egy könnyű kézzel odavetett, montázsolt, belletrisztikus stílusú önéletrajz, amelyben talán nem is az események a legfontosabbak, hanem a szerző utánozhatatlan habitusa, kedélye, életfölfogása, blazírt érzelemvilága, az élet dolgainak magabiztos megítélése, benne van széles körű tájékozottsága és széles ismeretségi köre. Egyforma lendülettel és derűvel ír gyermekkori szerelméről (Zsuzsa), kenyai úti élményeiről (A házas pár) vagy a bécsi étteremben rendelt májgaluskalevesről (Bécs). Nógrádi György a tőle megszokott közvetlen tömörséggel, a konkrétumok mögé láttatott sejtetésekkel, a diszkréciót meg nem sértő szókimondással és nem kevés élettapasztalatából adódó iróniával idézi föl élete filmjének számos képkockáját. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"