A kötetben több helyen említődik, hogy a szerző tíz gyermeknek adott életet. Ez az információ azért lehet releváns egy verses kötetről szólva, mert hitelesíti a megfogalmazott gondolatokat. Boross Teréz Ilona máskülönben publicisztikus ízű verseket ír, olyan verselő, aki pontosan érzékeli a világ jelenségeit, és a benyomásait, véleményét, megállapításait nem újságcikkekben vagy blogbejegyzésekben örökíti meg, hanem versszerű alakzatokká formálja. Számos műve tapasztalat, megállapítás verssorokba tördelve: „a hazugság szövete elszakad / és ott állsz pucéran meztelenül / igazságból szőnek majd rád ruhát / szégyellni fogod magad legbelül” (Kísértetfőnök). Vagy: „adótornyok erdejében / lézerek nagy erejével / mikrohullám kenyeret szel / nagy erőknek szeme ég el // mondd hogy tudsz így élni” (Könnyek susogása). A mai világ láttán szinte groteszkké fokozza irtózatát, kimondva, nevén nevezve az ember embertelen életének megannyi példáját (Örök állandó). Számos verse súlyos ítélet az ember mai életmódja fölött, nem véletlenül írja a kötet ajánlója, Demjén Anetta, hogy a versek méltó kritikái „ennek a mesterségesen generált, elkorcsosult világnak, melyben a szabadon szólásnak, a szabványosítás és embertelenség elleni felszólalásnak igenis helye van:” Boross Teréz Ilona egy átlelkesített, emberarcú világról álmodik, ahol nincs bűn, nincs szegénység és kiszolgáltatottság. Ugyanakkor számon kéri, hogy ami érték mégis csak jelen van az életünkben, azt miért nem tudjuk megbecsülni: „céltalan ember / miért nem becsülöd / gyönyörű családodat” (Kiemelt képek). Korunk megannyi tünetét, gondját-baját sorolja elő, a bűnözést, a technikai civilizáció által rabságban tartott lélek vergődését, a folytonos gyűlölködést, a házastársi hűtlenséget, a pornográfiát, a drogokat, az anyagiasságot, a fogyasztói életszemléletet, a média manipulációit, az alakoskodást. Egy tiszta és áldozatos lélek fölháborodását, jajkiáltását, segítségkérését tükrözik a versek – sok esetben erős hangsúlyokkal, pamfletre emlékeztető fölnagyításokkal, szenvedélyesen és számon kérően, de mindig és jogosan és emberi hitelességgel. Nem egyszer szellemesen foglalja képbe az ember elferdült gondolkodását, magából kifordult viselkedését: „fejedet helyezed / homokba temeted / még lejjebb s még lejjebb / feneked van lejjebb” (Elveszett öntudat). Boross Teréz Ilona úgy érzi, hogy kidől a világ szegletköve, mert a mai ember szem elől tévesztette Istent, ezért aztán folyvást tévelyeg. Ilyen értelemben önmagukban is sokat mondóak a versek címei: Kilengő ígéret; Elveszett talentumok; Meghasonlottak; Újkori gyarmatosítás; Júdás stb. És e közéleti témák, publicisztikába kívánkozó motívumok a szerző legjobb alkotásaiban erőteljes, hatásos képekben öltenek alakot. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"