Mi történik egy idősek otthonában, ha nincsen fűtés? És ha bemegyünk a tiltott bányatóba? Miért szólal meg egy évtizedek óta néma zongora? Van-e felelet a gyerek kérdésére: ha onnan fentről látnak minket, mi is láthatjuk őket? Áru-e a tisztesség, ha az érdekünk és „a Valaki” úgy kívánná? Meddig tart a barátság? És egy régi szerelem? Iható-e még a papa megecetesedett bora, ha emlékezni kell, és emlékeznek-e ránk a rég megváltozott tekintetű szerelmeink? Zámbó Tamás novellái a mindennapok látszólag egyszerű rétege alá ásnak. Hétköznapi eseményekből szőtt tragikus (és néha komikus) történetekben keresik a választ – hol megrendítő őszinteséggel, hol finom iróniával – számos kérdésre, amelyek minden embert érintenek. Mindig együttérző tekintettel közelít szereplőihez, ettől lesznek szerethetőek a figurái. Filmszerűen látjuk és élhetjük át a történeteket, amelyekből többet tudhatunk meg magunkról is. Ezek a novellák nem hangosak. De nem is lehet elmenni mellettük hangtalanul.