E kötet írásai három dologról szólnak: a zenéről, az életről és a kettő közötti kapcsolatokról. Ha feltétlenül műfaji kategóriába szeretnénk sorolni őket, talán az esszé címke ellen tiltakoznának a legkevésbé. Az írások szerzője Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára, a népszerű Dalszerelőműhely című sorozat házigazdája. Zenei mindenevő, aki a reneszánsz miséktől a barokk passiókon át a 20. századi művészi zenéig és mainstream popzenéig mindenért képes lelkesedni és lelkesedést ébreszteni. A négy negyedbe osztott harminchárom írás eredeti módon és teljes szabadsággal épít hidakat a legkülönbözőbb zenetörténeti korszakok és jelenségek közé. A kötet lapjain otthonosan megfér egymás mellett Bach és a Carson Coma, Peppa Malac és Ligeti György, Schubert és a legónindzsák. Bár valamennyi írás mögött érzékelhető a mélyreható zenetudományi felkészültség, az olvasó számára alighanem a bátran felvállalt személyesség teszi Fazekas Gergely írásait annyira vonzóvá. Meglehet, tudományterületének új ágát képviseli ez a kötet, amit úgy nevezhetnénk: szubjektív muzikológia.