Szávai Ilona úgy gondolja, a jelen és a jövő tekintetben nincs fontosabb a gyermekeknél, ebből adódik, hogy a társadalom felnőtt tagjai felelőséggel tartoznak a gyermekeket körülvevő kulturális mező állapotáért. A szerző kutatásaiban és szerkesztői tevékenységében kiemelt hangsúlyt kap az értékközvetítés, az olvasás mint személyiségformáló erő, valamint a kortárs és klasszikus művek közötti párbeszéd, amit a pedagógia és pszichológiai fókuszt szem előtt tartva érvényesít esszéiben és tudományos közleményeiben. A Szávai Ilona által képviselt szemlélet a gyermekeket aktív, értelmező befogadóként kezeli, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képi, zenei és szövegi minőséggel találkoznak a formálódó évek alatt. Kérdésként fogalmazódik meg, hogy a kicsik tudnak-e együtt játszani szüleikkel és a kortársaikkal, milyen kulturális körülmények között szocializálódnak. Mivel – ahogy a szerző is kiemeli – „a gyerek nem gondoskodik magáról, ételt, könyvet a felnőttek világa ad a kezébe”. A kötet legfőbb üzenete, hogy a gyerekek nélkül az őket körülvevő kultúra sem alakítható, feléjük kell fordulni, hogy megértsük, mire van valójában szükségük. Az esszék olyan kérdésköröket érintenek és állítanak a középpontba, mint a tiltás, a tévének (és más vizuális médiumnak) kiszolgáltatott gyerekek), a mindennapi agresszió, a közbeszéd beszüremkedése a családba, a mesék sajátos nyelve és valóságfelfogása, a nevelésben bekövetkezett paradigmaváltások.