Horváth Emőke monográfiája a magyar–chilei kapcsolatok alakulását vizsgálja a második világháborút követő időszakban, különös tekintettel a diplomáciai kapcsolatok megszakadására és helyreállítási kísérleteire. Bemutatja, hogy bár mindkét fél részéről megvolt a szándék az együttműködés újraépítésére, a kibontakozó hidegháborús erőviszonyok végül meghiúsították ezt a folyamatot. A szerző rámutat arra is, hogy Chile nem tartozott Magyarország kiemelt partnerei közé, mégis fontos szerepet játszott a latin-amerikai nyitás kontextusában. A tanulmány összességében azt hangsúlyozza, hogy e kapcsolatok történetét inkább a megszakítottság és a korlátozott lehetőségek, mintsem a tartós együttműködés jellemezte. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója a bevezetést követően a gazdaság változásaira és azon belül is a bányászat szerepére irányítja a figyelmet, majd a külkapcsolatok alakulásának részletezésébe kezd bele, mely során Eduardo Frei elnökségét sem hagyja ki az elemzésből.