A nyelvtudomány főbb diszciplínáinak legújabb eredményeit összegző kötet A magyar nyelv kézikönyve című (200314114) kiadvány jelentősen bővített és módosított változata. Akárcsak a 2003-as Kézikönyv, a Magyar nyelv sem tükröz - miképpen a modern nyelvtudomány elméleti differenciálódásának következtében nem is tükrözhet - egységes szemléletmódot. Inkább arra törekszik, hogy a nyelvtudomány különböző területeinek kérdésfeltevéseiről, valamint az alkalmazott módszerekről a szélesebb olvasóközönséget tájékoztassa. A rendkívül ízléses tipográfiával készült, név- és tárgymutatóval kiegészülő, továbbá térképekkel, ábrákkal és fotómásolatokkal illusztrált kiadvány négy része a hagyományos leíró és történeti fejezetek mellett néhány újabban előtérbe kerülő részterület kérdéseibe is beavatja az olvasót. Így például a Kézikönyvhöz képest újdonságként vannak a kötetben a szemantikáról és a pragmatikáról, valamint az olyan határterületekről szóló fejezetek, mint a beszédzavarok, a magyarországi siketek jelnyelve, a nyelv és írás kapcsolata, a szaknyelv, illetve az idegennyelvek oktatásának és tanulásának problémái. Külön fejezetbe került a nyelvtudomány területeiről szóló egység, akárcsak a manapság sokat vitatott szófajprobléma, de a könyv önállóan tárgyalja az uráli nyelvek tipológiai rendszerét és teljesen megváltozott az ó- és újmagyar korról szóló fejezet, a nyelvtervezésről, a nyelvpolitikáról, a nyelvművelésről és a nyelvi jogokról szóló fejezetek pedig kisebb mértékben változtak. Főként felsőfokú magyar szakos stúdiumokat folytató diákok számára fontos kötet, de középiskolai tanárok és szakemberek is haszonnal forgathatják. Utóbbiak figyelmét a fejezetek végén található bőséges és korszerű bibliográfiára érdemes felhívni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"