Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Az író fia, Féja Endre összeállította tanulmánykötet címe költői hasonlat, amely ugyan az elmúlásra céloz, ám az avar a talajba kerülve az új élet táplálója is. Féja Géza az írói nemzedékek egymásra következtetését éppen így látta: a nehéz magyar történelem sújtotta írógenerációk ugyan elmúlnak, elsüllyednek a múló időben, de életművük hozadéka az újabb nemzedékek munkáját inspirálja. E kötet az író 1927 és 1977 között született, javarészt sajtóban közölt, kisebb részt hagyatékban maradt irodalmi tanulmányaiból, esszéiből, cikkeiből, kritikáiból közöl válogatást; de szerepelnek benne följegyzések és magnóra mondott vallomások is. Ezekben az írásokban Féja a magyar irodalmi élet és írói sors általános kérdései mellett főképp a 19. és 20. század magyar alkotóival foglalkozik. Írásai hangulatának egyik meghatározója a keserűség, a lemondás, hiszen a maga pályája a politikatörténet vargabetűi miatt többször félresiklott, 1945 után több mint egy évtizedig önkéntes száműzetésben kellett élnie, kirekesztődve az irodalmi életből, noha ekkoriban is írt, dolgozott. Féja – a maga pályáján messze túlmutató módon – az irodalom kérdéseit mindig a magyar múlt, a közélet, a társadalomtörténet keretein belül szemlélte; a magyar vidék helyzete számára mindig a magyar sors megjelenítője volt. A kötet első részének (Magyar Hellasz) több mint félszáz írása a régebbi magyar irodalom alkotóiról szól, a nemzeti örökség megtestesítőiről (Károli Gáspár, Berzsenyi, Petőfi, Jókai, Tolnai Lajos, Török Gyula). A második rész címe (Vallomás a Nyugat-nemzedékről) önmagáért beszél; ennek írásaiban Ady, Kosztolányi, Móricz, Krúdy, Hatvany Lajos pályáját, a modern magyar irodalom megteremtésében játszott szerepüket méltatja. A harmadik nagy fejezetben (A magyar író sorsa) a maga nemzedékének, kortársainak, főként a népi írók alkotásairól szól, de itt már terítékre kerül az irodalompolitika, a Németh László- és Szabó Dezső- életművek körüli vita, vagy a lillafüredi írótalálkozó. Ezekbe a cikkekbe természetesen beleszőtte személyes kötődéseit, a maga aktuális kortársi vélekedéseit is. Az utolsó rész (Lombhullás) munkásságának utolsó korszakában keletkezett írásaiból közöl válogatást, emlékező írásaiból, képzőművészeti tárgyú cikkeiből ad ízelítőt. A közel másfélszáz esszé, cikk, jegyzet, kritika, recenzió, beszámoló a Féja-életmű jelentős hányadát és főleg jellemző karakterét idézi föl, ezért nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményekben mindenképp helye van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Ez a termék jelenleg nem elérhető

Féja Géza (1900-1978)

Lombhullás

Borító ár
4 900 Ft
Aktuális online ár
3 675 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Féja Géza (1900-1978)
ISBN
9786158151344
Egyéb szerzőség
Féja Endre (1930-2019) (sajtó alá rend.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
[2021]
Méret
470 o.
Kiadó
Időjel K.
Cikkszám
3001066961

Darabszám
Teljes leírás
Az író fia, Féja Endre összeállította tanulmánykötet címe költői hasonlat, amely ugyan az elmúlásra céloz, ám az avar a talajba kerülve az új élet táplálója is. Féja Géza az írói nemzedékek egymásra következtetését éppen így látta: a nehéz magyar történelem sújtotta írógenerációk ugyan elmúlnak, elsüllyednek a múló időben, de életművük hozadéka az újabb nemzedékek munkáját inspirálja. E kötet az író 1927 és 1977 között született, javarészt sajtóban közölt, kisebb részt hagyatékban maradt irodalmi tanulmányaiból, esszéiből, cikkeiből, kritikáiból közöl válogatást; de szerepelnek benne följegyzések és magnóra mondott vallomások is. Ezekben az írásokban Féja a magyar irodalmi élet és írói sors általános kérdései mellett főképp a 19. és 20. század magyar alkotóival foglalkozik. Írásai hangulatának egyik meghatározója a keserűség, a lemondás, hiszen a maga pályája a politikatörténet vargabetűi miatt többször félresiklott, 1945 után több mint egy évtizedig önkéntes száműzetésben kellett élnie, kirekesztődve az irodalmi életből, noha ekkoriban is írt, dolgozott. Féja – a maga pályáján messze túlmutató módon – az irodalom kérdéseit mindig a magyar múlt, a közélet, a társadalomtörténet keretein belül szemlélte; a magyar vidék helyzete számára mindig a magyar sors megjelenítője volt. A kötet első részének (Magyar Hellasz) több mint félszáz írása a régebbi magyar irodalom alkotóiról szól, a nemzeti örökség megtestesítőiről (Károli Gáspár, Berzsenyi, Petőfi, Jókai, Tolnai Lajos, Török Gyula). A második rész címe (Vallomás a Nyugat-nemzedékről) önmagáért beszél; ennek írásaiban Ady, Kosztolányi, Móricz, Krúdy, Hatvany Lajos pályáját, a modern magyar irodalom megteremtésében játszott szerepüket méltatja. A harmadik nagy fejezetben (A magyar író sorsa) a maga nemzedékének, kortársainak, főként a népi írók alkotásairól szól, de itt már terítékre kerül az irodalompolitika, a Németh László- és Szabó Dezső- életművek körüli vita, vagy a lillafüredi írótalálkozó. Ezekbe a cikkekbe természetesen beleszőtte személyes kötődéseit, a maga aktuális kortársi vélekedéseit is. Az utolsó rész (Lombhullás) munkásságának utolsó korszakában keletkezett írásaiból közöl válogatást, emlékező írásaiból, képzőművészeti tárgyú cikkeiből ad ízelítőt. A közel másfélszáz esszé, cikk, jegyzet, kritika, recenzió, beszámoló a Féja-életmű jelentős hányadát és főleg jellemző karakterét idézi föl, ezért nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményekben mindenképp helye van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"