A második világháború és a magyar-lengyel kapcsolatok egy elfelejtett és idehaza szinte teljesen ismeretlen fejezetét mutatja be Johanna Urbańska és Máthé Áron kötete, mellyel szeretnének tisztelegni a volhíniai magyar embermentők emléke előtt. A kötetcímben is megjelenő kék szirmú lenvirág a volhíniai mezők legismertebb növénye, és 1943 júliusában, pont lenvirágzás idején itt követték el az egyik legnagyobb népirtást. A Szovjetunió elleni hadműveletek részeként a magyar csapatok is itt állomásoztak, a korábbi Második Lengyel Köztársaság délkeleti végvidékén, ahol a lakosság többségét az ukránok, legnagyobb kisebbségét pedig a lengyelek alkották.