A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend, röviden a Szent Lázár Lovagrend vagy Szent Lázár Keresztesek (latinul Fratres S. Lazari de Jerusalem) az 1140-es években alakult meg a keresztény országokban a bélpoklosok ápolására. Katonai tevékenységének elsődlegessége mellett egyre jelentősebb szerepet kapott az ispotályos – szervezett gyógyító – jellegű munkájuk. Ez volt az első olyan lovagrend, amelynek szerzetesnők is tagjai lehettek. A bibliai Szent Lázár oltalma alá helyezték magukat, aki a szegények és a leprások védőszentje. Az ágostonos szabályzatot követő betegápolók részben maguk is leprások voltak. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrendből váltak ki, alázatból eleinte bélpoklost választottak nagymesterüknek. Európában a keresztes hadjáratokkal elterjedt bélpoklosság gyógyítására leprosoriumokat alapítottak. Jeruzsálem eleste (1187) után kiszorultak a Szentföldről. Első magyarországi házuk 1181-ben Esztergomban már létezett, Csurgón, Kolozsvárt, Füzítőn, Szentén, Szemenyén és Bozsán ispotályaikról tudunk. Fehér köpenyükön zöld keresztet viseltek.