A kötet alcíme – Válogatott versek 2015 – azt sejteti, hogy a benne közölt több mint 150 vers egyetlen esztendő termésének válogatása. Ha ez így van, akkor igaza lehet a kötet egyik ajánlójának, Véghelyi Balázsnak: „Sokat ír, mindent meg akar örökíteni: verseinek összességét lírai naplónak is tekinthetjük”. A szerző életrajzából tudjuk, hogy fiatalon kezdett verselni, de az 1956 utáni megtorlás elszenvedőjeként költői vénája is évtizedekre elapadt, csak felesége halála után, 80 éves korában újította föl versíró működését, azóta viszont ez már a hatodik kötete, ami bő termékenységre vall. Antal György verseit elsősorban az érzelmek feszítő ereje hozza létre; intenzíven látja és éli meg a világból adódó tapasztalatokat, így aztán minden meglátása, észlelete, gondolata egykettőre verssé válik. Az ifjúkori bál emléke (Bálkirálynő) éppen úgy megihleti, mint a világegyetem képzetéhez kapcsolódó misztikum (Misztikum); dalra fakad a születésnapján (Futás), dalban fogalmazza meg a családalapítás, a gyermekvárás boldogságát (Mindig mondom) vagy éppen a magány szomorúságát (Magányosan). Antal György a köznapi ember minden életmozzanatát és látványát dallá formálja, ritmikus, rímes, rendszerint négysoros strófákba önti. Témái a népies műdalok szokott motívumaira épülnek: az újjászületéssel egyjelentésű tavasztól a közéleti gondokon át a törött álmok szomorúságáig. A lét végső kérdéseinek fölvetésétől az apró életmozzanatok megjelenítéséig szinte végtelen a verseinek témaskálája, ám formai megoldása mindenkor egysíkú. Pontatlan ütemezésű, meg-megbicsakló ritmusú és rendre szótagrímekre épített dalt ír, amely helyenként a közhelyeket, önismétléseket sem nélkülözi: „Álom, álom, édes álom, / Keresem, de nem találom, / Hol és mikor vesztettem el, / Hívogatom, de nem felel” (Álom, álom); „Dúl bennem az igyekezet, / Ahogy lélek igyekezhet, / Mert előttem lebeg a cél / És a lélek mindig remél” (Vágyálom); „Tudom, ha menni kell, / Mindent itt kell hagyni, / Hiszen csak egy urnát / Lehet majd belakni” (Tudom). Antal György színes tematikáját és érzelemgazdagságát az ábrázolás egyhangúsága, közhelyessége, a versbeszéd, a stílus kidolgozatlansága nem képes adekvátan tükrözni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"