„Én abszolút fegyelmezetlen szerzőnek gondolom magam. A zsigereimben van valami lírikusság és költészet, egészen kicsi gyerekkoromtól. Az az ösztönös, játszó szerző vagyok, akinek a szívében, testében, lelkében van az írás…” – mondta magáról egy interjúban a Nyíregyházán élő költőnő. Második verses kötete részben igazolja fönti állítását, poeta natus mivoltát, részben meg is haladja az önmagáról kialakított képet, azt szemléltetve, itt azért többről van szó, mint ösztönös líráról. Hiszen a kötet első nyolcrészes versfüzére, a kötés ugyan első pillantásra csakugyan az egyszerű szavakkal megszólaló verselőt mutatja, viszont a ciklusos építkezés, a testes kompozíciók megalkotása nagyon is tudatos költőre vall. A kötés az otthonról, az otthonosság érzéséről szól, de versről versre haladva koncentrikus körökként tágul a bennük megfogalmazott világkép. Sőt, minden darab verszárlata axiomatikus megfogalmazású tételmondat: „az otthon az ahol anya van és apa és az aki túlél”; „az otthon néha kánon sokszor pedig tört apokrif”; „időben nem észrevett daganat az otthon az ahol sosem lehetsz önmagad”; „otthon az ahol még sosem voltál”. Az egymással összefüggő versek ilyesfajta szekvenciája a kötet több művére, versfüzérére érvényes (mióta – 10; trek – 13; romkocsmában szeretkezni – 3; szobanyár – 10), továbbá ezek közül néhányra jellemző a refrének, visszatérő sorok, gondolatritmikus ismétlések alkalmazása. Nagy Zsuka versei egytől egyig valóságközeli képekből, reális helyzetekből, benyomásokból épülnek föl, ugyanakkor egy váratlan fordulat, egy jelző, egy hasonlat, egy metafora rendre kibillenti a képet a realitás síkjából, és egy pillanat alatt távlatossá, perspektivikussá, elvonttá teszi: „ez a strici jelen azzal a sci-fi jövővel”; „a lebbencs tésztás utcából már egy tányérnyi múltat / sem lehet főzni…” (second hand world); „a törzsvendégek meghaltak az üres szívpultnál” (fehér egér). Pontos megfigyelések váltanak át szürreális absztrakcióba, miközben fura, szokatlan szófordulatok, szintagmák, verssorok hökkentik meg az olvasót, például: „lakberendező az egész világ és benne romkocsmáros a legkreatívabb rendező romokból csinál életet” (romkocsmában szeretkezni – egy). Valóságkép és elvonatkoztatás hirtelen váltásaira épül e versek magukkal ragadó hatása; Nagy Zsuka valóságelemei rakétagyorsasággal, az absztrakció révén távolodnak el a földtől, és jutnak el egy magasabb szférába. Ez a szféra pedig nem más, mint az emberi viselkedés, jellem, habitus, erkölcs terrénuma, az emberi lényeg, amelyről rengeteg érvényes mondanivalója van a költőnőnek. Az ösztönösen megnyilatkozó költő tehát olykor szürke vagy matt felületű elemekből építi föl a maga nagyon is tudatosan megszerkesztett, algoritmusba rendezett versvilágát, aztán az így létrejövő kompozíciót hirtelen átemeli egy magasabb, olykor nehezen fölmérhető, de emberi vonásokat mutató szférába. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"