Villányi László par excellence költő, így prózája is költői természetű, de persze nem formájában, hanem témáiban és kivált koncepciójában és látásmódjában. Kiindulópontja is költői, hiszen Ovidiust idézi, aki szerint Chimaera oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú, tűzokádó szörnyeteg, a belőle köznevesült "kiméra" szó pedig rémlátomást, rémálmot jelent. Villányi László is Ovidiusnál találkozott először a kimmerius néppel, amely a Föld legtávolabbi vidékén, az örök sötétség birodalmában élt. A költő szerint azonban kimmerek köztünk is élnek; onnan lehet őket megismerni, hogy eltérő a szemük színe, esetleg világosabb tincs van a hajukban, netán föltűnően aszimmetrikus az arcuk. Villányi László - költői értelemben enciklopédikus teljességű - legendáriuma szerint a kimmérák egy csoportja a szittyák elől menekülve a Kárpát-medencébe is bejutott, és Tata környékén telepedett le, az Öreg-tó partján. A szerző, aki magát is kimmérának tartja, állandóan ősei földjére vágyik, tehát maga is a tatai tó partján tanyázik, és itt behatóan tanulmányozni kezdte e nép múltját, szokásait, mitológiáját stb. - Ezeknek a tizenhat éven át tartó vizsgálódásoknak az eredményét adja közre kötet mintegy negyven fejezetében; mindahány fejezethez rövidebb kiegészítő jegyzet tartozik. A költői kisprózák és a jegyzetek együttesen kirajzolják a képzeletbeli nép egész karakterét a legapróbb jellemvonások ismertetéséig menően. Villányi László számba veszi a beavatási szertartásokat, bemutatja a kimmér futballt, alkímiájukat, természetfölfogásukat, hiedelemvilágukat, bölcseletüket, szerelmi életüket, érzelmi habitusukat, és mindezekhez hozzárendeli a világirodalom és a kultúrtörténet nagyjainak (Shakespeare-től Freudig) róluk szóló írásait, vélekedéseit, idézetek formájában. A nagy koncepciójú, az enciklopédikus teljességre törekvés igényével megírt prózaversek, versprózák koncepciózus gyűjteményéhez Lévai Ádám grafikái adnak érzelmi többletet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"