A természetben, a szerelemben és a barátságban felnyíló harmónia ihletett költője volt a tragikusan rövid életű huszadik század eleji francia költő, René Guy Cadou. Bretagne-ban segédtanítóként élte életét, melyre édesanyja korai halála, barátja, Max Jacob elvesztése és a háború nyomta rá bélyegét, ugyanakkor mély vonzalom fűzte élete legfontosabb társához, feleségéhez: Hélène-hez. Verseire a tisztaság, a világosság jellemző, ami nem jelent száraz vagy szikár hangot. Cadou mesterien és bőségesen alkalmazza a klasszikus költészet kellékeit, szóképei érzékletesek, mégis káprázatosak. Érzékenysége a természet és az emberi viszonyok iránti lélek minden rezdülésére figyel, mégsem misztikus. Feleségét (az Hélène című versben) így szólítja meg: "Még sose láttalak / Már megidéztelek / A hulló levelek / Jelezték léptedet / Az arcod megjelent / A felnyíló hullámban / S szállást adtál nekem / A falvak kapujában." E gazdag lírát most Gyurkovics Tibor fordításában, előszava és kísérő esszéje segítségével ismerhetik meg a magyar olvasók az ízléses kialakítású, betűrendes címmutatóval ellátott, szép kötetből.