Rucska Ferenc első kötetével jelentkező, fiatal költő meglepően érett mondandóval lépett ki olvasói elé. Rövid, vallomásos bevezetőjében a költő feladatáról gondolkodik, az foglalkoztatja, hogy a történelmi idők során, a felgyorsult technikai fejlődés következtében, miként szorult mára már háttérbe, az írott szó, a költészet értéke. S vajon valóban megkérdőjelezhető –e az írás létjogosultsága, majd azonnal megadja rá a választ: ne a hanyatlás, hanem a változás legyen az írástudók 21. századi megújulásának nyomvonala. Ennek okán maga is tesz azért, hogy ez a vers műfaja fennmaradhasson. Meggyőződése, hogy az élet egésze költészet, hiszen, ha nem jelennek meg nyomtatott sorokban a lélek halk rezdülésének finom lenyomatai, azokat érzi a gondolkodva, lélekből élő, szenzitív ember. Ő maga pedig ezek sorába tartozik. A kötet címe szerzőjük lét állapotát tükrözi, azaz egy olyan fiatalkori életszakaszt, amikor kétségektől gyötrődve, a lélek számos ambivalencia között őrlődik. A versek ennek megfeleltetve alapvetően kissé rapszodikus és szokatlan képsorokban manifesztálódnak. Nyolc ciklusba (Legénybúcsú, Harc az Anyagvilággal, Volare, Szentek és Ördögök, Paranoid, Artemisz oltára, A baziliszkusz tekintete, Szirmok és szilánkok) rendezett lírai dalformái között rövid terjedelmű négysoros, és hosszabb lélegzetű epigrammára hajazó írások egyként találhatók. A fragmentumokban elkülönülő szövegrészek összekapcsolódása meglehetősen esetleges, és szerzőjük „öntörvényűségét” vetíti az olvasó elé. Figyelemfelkeltő kötet, ám a szerző „beéréséhez” még néhány évre szükség van. A mai líra új hajtásaira kíváncsi olvasókat érdekelheti a kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"