Varga Domokos a magyar ismeretterjesztő és ifjúsági irodalom történetébe írta be örökre a nevét, így lett ismert, népszerű szerző. Ugyanakkor – ahogyan Bágyoni Szabó István írta róla a halálakor – „Az utóbbi ötven esztendő magyar írásának egyik legtisztább, legbecsületesebb művelője volt”. Alig ismert, csaknem rejtve maradt költészetének is alapvonása ez a tisztaság, becsületesség, amely humanizmusában, empátiájában, természet-, haza- és családszeretetében, erkölcsiségében nyilvánult meg. Verseiben együtt figyelhető meg a nemes gondolatok emelkedettsége, az életöröm derűje, a valóságszemlélet iróniája, az örökifjú kópésága, a történetmesélés kedve és az önszemlélet elfogulatlansága. Szemléletének alapvető vonása, hogy a költő minden apró életjelenségben észrevette a fontosat, és mind között az igazat és szépet kereste. Valamennyi darabja a szépség és a jóság vágyáról szól, a szeretteihez való ragaszkodásáról, az élet összetett dolgainak átlátásáról és pedagógushoz illő fölmutatásáról. Versei hatását a lírai realizmus határozott képviselete, éleslátása és kifinomult stílusa, derűs előadásmódja adja. Emelkedettség és profanitás együttesét jól szemlélteti az 1948 március 15-én című verse, amelyben arról szólt, hogy a pesti forradalom századik évfordulóján, az ünnephez méltatlan módon, „ágyban, párnák között”, lázas betegen feküdt otthon, és a nyitott ablakon át hallgatta az ünneplő tömeg vonulásának zaját. Ugyancsak kettősség, vonzás és taszítás mutatkozik meg még szerelmes vallomásaiban is (Hunyásnyi álom). Rendszerint a létezés szép példáit, az élet misztériumának jeleit figyelte meg, így tett a havas Bükk-fennsíkon (Hóban), az újszülött világrajövetelét fogadva (Könnyek; Íme, az ember) vagy épp a gyászban (Szülői felelősség). Egyszer plasztikus képekbe foglalta a tavasz mámorító hangulatát (Úszó sziget), máskor az őszi alkony leírásába történetet illesztett (Őszi emlék). De szinte minden darabjában a poétikus emelkedettség és a földfelszíni világ realitásának együttállását figyelhetjük meg: „De ím, a puszta nemlét / partján a régi emlék / megint a szívembe rezdül: / a gyönge gyermek / ki holtra dermedt – / fölkél és fut veszettül / tüskön-bokron keresztül” (Őszi emlék). A fönnmaradt versek tematikus ciklusokba rendezve kaptak helyet a kötetben: külön szerepelnek a családról szóló versek, az 1957–1958-ban keletkezett Börtönversek, a lányokról és társakról valló darabok, az idősödő költő hagyatkozásai (Végjáték), ugyancsak külön fejezetet kaptak a tréfás-komoly, illetve játékos próbálkozások (Stílusgyakorlat; Kecskerímek). Varga Domokos eleddig ismeretlen költészetét áthatja az a törekvése, amely ismert könyveire is jellemző: a pedagógiai szándék, a legtisztább gondolatok és nemes érzések kisugárzása. Kötete a közeli múlt lírájának ama vonulatába tartozik, amelyet a verssel ismerkedő fiataloknak is jó szívvel lehet ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"