Az ezeréves magyar katolikus egyház 1944 és 1989 között három olyan diktatúra nyomásának elszenvedője volt, amely az állam ellenfelének, sőt ellenségének tekintette a klérust. Szálasi Ferenc, majd Rákosi Mátyás és Kádár János neve által fémjelzett állampárti elnyomásban az utóbbi kettő azzal toldotta meg az üldözést, hogy ideológiai küzdelmet is folytatott az egyházzal és a hívekkel szemben, mert a társadalom „átnevelését” is célul tűzte ki. Farkas Gábor egyháztörténész a történelmi korszakoknak megfelelően három részben tárgyalja a magyar katolicizmus 1944 és 1989 közti üldöztetését. Az első részben (Ideológiák kereszttüzében: a Szálasi-diktatúra) szól a náci ideológia és a kereszténység kezdetben kevéssé konfrontatív viszonyáról.