Tersánszky Józsi Jenő a Kakuk Marci-ban a bűnözők, vagányok, prostituáltak karakteres világát teremtette meg, bölcs éleslátással, lenyűgözően fanyar humorérzékkel - műve azonban korántsem a társadalom perifériájára szorultak bizarr gyűjteménye vagy szánakozást kiváltó szociológiai dokumentum. Az író következetesen megtervezett morális rendbe fogja valamennyi szereplőjét, hogy egy fordított világ értékrendszerében jelenítse meg a valóság elfogadhatatlan erkölcseit, így varázsolva a társadalmon kívüliek kisvilágát emberibbé a kitaszítókénál. Ilyen értelemben Marci az ágas-bogas, szerteágazó történetfolyam moralista figurája: nincs munkája, nem tartozik egy "kaszthoz" sem, egy cigánybanda bőgőjét cipelő "piaci polgár", aki a pikareszk regények labirintusában kalandozva, pánsípjával csábítja magával az olvasót. A mű stílusában is az "emelkedett" ízlésnorma kontrapunktója; nem alkalmazkodik a modern regény dramaturgiájához, a fabula esetlegességére bízza főhősét és a többieket, nem skiccel szociológiai hátteret Marci mögé, és nem helyezi drámai feszültségű szituációkba sem. Nem kertel, amikor megfogalmazza Kakuk Marci küldetését: "... milyennek kellene kinevelni a reális világban jól mozgó emberi ideált (...) hát arra a megdöbbentő tényre jöttem rá, hogy a legalkalmasabb alany erre a célra körülbelül az az emberfajta volna, amit magyarul csirkefogónak nevezünk". A két kötetben megjelenő regényciklus több mint úsz év elteltével az Ünnepi Könyvhét apropóján kerülhetett ismét kiadásra.